Mondókák
♣ A part alatt
♣ A tücsök meg a légy lakodalma
♣ Nincs szebb madár, mint a lúd
A part alatt,
a part alatt
három varjú kaszál,
három varjú kaszál.
Róka gyűjti,
róka gyűjti,
szúnyog kévét köti,
szúnyog kévét köti.
Bolha ugrik,
bolha ugrik,
hányja a szekérre,
hányja a szekérre.
Mén a szekér,
mén a szekér,
majd a malomba ér,
majd a malomba ér.
A malomba,
a malomba
három tarka macska,
három tarka macska.
Egyik szitál,
másik rostál,
harmadik követ vág,
harmadik követ vág.
Szürke szamár
vizet hoz már,
tekenőbe tölti,
tekenőbe tölti.
Tehén dagaszt,
tehén dagaszt,
kemencébe rakja,
kemencébe rakja.
Medve várja,
medve várja,
kisült-e a cipó,
kisült-e a cipó.
Tyúk a cipót
csipegeti,
Hangya morzsát szedi,
hangya morzsát szedi...
A tücsök meg a légy lakodalma
Megúnta már a tücsök:
egyedül cirpelni –
ölelgette a legyet,
el akarta venni.
„Elvennélek, te kis légy,
ha kicsi nem volnál.”
„Hozzád mennék, te tücsök,
ha görbe nem volnál.”
Megvolt a nagy egyezség,
lagzit csaptak rája,
olyan cécót, híre ment
hetedhétországba.
Farkas volt a mészáros,
három ökröt vágott,
azontúl meg malacot
tízet is lerántott.
Kutya is a küszöbön
borsot akart törni,
macska is a konyhában
szakács akart lenni.
Odaugrott a hörcsög,
násznagy akart lenni,
mellé ugrott az egér,
társa akart lenni.
Gólya volt a prímás,
szúnyog a szekundás,
büdös bogár a bőgős,
zöld béka a flótás.
Dudázott a denevér,
farkas fújta farkát,
előugrott a majom,
roptatta a pulykát.
Dühbe jött a cinege,
megfogta a sörkét,
cibálta az üstökét,
pofozta szegénykét.
A dongó a darázzsal
földön verekedtek,
sose láttam fullánkot
még olyan mérgesnek.
Odaugrott a varjú,
bíró akart lenni,
úgy megvágta egy vén tyúk,
föl se tudott kelni.
Egy - megérett a meggy,
kettő - csipkebokor vessző,
három – majd haza várom,
négy – biz oda nem mégy,
öt – leesett a köd,
hat – hasad a pad,
hét – dörög az ég,
nyolc – üres a polc,
kilenc – kis Ferenc,
tíz – tiszta víz.
Ha nem tiszta, vidd vissza!
Ott a szamár, megissza!
Ágon ugrált a veréb,
megrándult a lába,
üggyel-bajjal lejutott
a fekete sárba.
Most sír a veréb,
igen fáj a lába,
nem jár az idén már
verébiskolába.
Nincs szebb madár, mint a lúd
Nincs szebb madár, mint a lúd,
nem kell néki gyalogút.
Télen-nyáron mezítláb
nevelgeti a fiát.
Még szebb madár a kánya,
a világot bejárja,
mégsem kopik csizmája,
megkíméli a szárnya.
Mégis legszebb a fecske,
odaszáll az ereszre.
Eresz alatt csicsereg,
irigylik a verebek.
Jaj de büszke a kakas,
hogy a feje tarajas.
Ha jóllakik, azt mondja:
sóra, fára nincs gondja.
